Ez már a hatodik edzésünk ebben a 30 napos programban. Határozottan úgy érzem, hogy kezd visszatérni az erőm és ez fantasztikus, de ezt már írtam. Viszont lelkileg számomra mindig a szerdák hozzák meg a holtpontot. Türelmetlen vagyok! Aki azt mondja, hogy újrakezdeni könnyebb, mint elkezdeni, nagyon nagyot téved. Ugyanis volt egy jó edzettségi szintem, amire az agyam emlékszik, a testem viszont - egyelőre - még nem. És ezt nehéz megemészteni. Látva a régi videókat fényévekre érzem magam az egy évvel ez előtti énemtől. (Más kérdés, hogy sosem csinálnám vissza, mert az "eredmény" egy igazi kis Csoda.) Az edzéseket nagyon-nagyon élvezem, de folyamatosan hasonlítgatom magam és elcsüggedek, ha látom, hogy milyen lassú a változás. De kétségtelenül látszik a fejlődés és ezt már a környezetem is mondja. Szóval, azt mondom Nektek, ne türelmetlenkedjetek, ne hasonlítgassátok még korábbi önmagatokhoz sem a jelenlegi állapototokat. Igenis, megy ez nekünk! Számtalanszor bebizonyítottam már saját magamnak (és ez a lényeg: nem másokért, hanem magunkért küzdünk), hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. Önmagunkat legyőzni a legnehezebb és az a pocsék, hogy ezt a harcot más helyettünk nem vívhatja meg, viszont annál édesebb a győzelem, az eredmény, amit senki nem vehet el tőlünk.
Szóval akkor edzünk egy nagyot?
Kanapéről felkelni és csapjunk bele!
3 ismétlés ma is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése