(Gerald G. Jampolsky )
Kedves TetszobRászok!
Hosszú-hosszú ideig a vasárnapokat is éppen olyan fegyelmezettségben éltem meg és szerveztem, ahogy a legtöbb hétköznapot. Ahogy azonban telt, múlt az idő, rájöttem saját tapasztalataim alapján, hogy bizony szükség van egy napra heti rendszerességgel, amikor kicsit lazítunk a szabályon, lassítunk a tempón és szeretteinkre, valamint saját magunkra figyelünk. Feltétlenül szükség van egy olyan napra mindenkinek, amikor nem kell sietni, amikor nem kell glédába állni.
Általában erre a napra időzítem edzéseimben is a pihenést. Ez persze nem jelenti azt, hogy egész nap fekszem és eszem. Talán régen ez jelentette volna a kikapcsolódást, de mára már szerencsére nem. Én ezeket a napokat "otthoni Zsizsegő" napoknak hívom. Vagyis ekkor jönnek a nagy-nagy játékok a Kicsivel, a játszótér (ha az idő enged), a nagy sták, a kirándulás. Ha pedig - úgy, mint ma is - "beszorulunk" a lakásba, vagy sütünk-főzünk, gyurmázunk, rajzolunk, de mindenképpen valami olyat csinálunk együtt, amit egyébként a hétköznapokon nem teszünk. Ezeken a napokon is be szoktam iktatni 20-30 perc nyújtást, dinamikus jógagyakorlatokat, Pilatest vagy egy laza kocogást a Kicsivel, azonban ezek az átmozgatások nem olyan intenzívek és tényleg arról szólnak, hogy ebben a 20 percben magamra befelé figyeljek. Ennyi kell úgy gondolom, Mindenkinek. Ekkor a Kicsi alszik, és Apának is időt hagyok magára. mert a belső csend hetente egyszer 20-30 percben nem luxus, hanem szükség. És higgyétek el, ettől nem lesztek kevésbé jó Szülők, társak. Ha a lelkünk épül és karban tartjuk, azért környezetünk is hálás lesz. :)
Szépséges napot!
Rita
TestszobRászotok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése