Ugye mindannyian elhatároztuk már, hogy holnaptól változtatni fogunk az életünkön. Holnaptól odafigyelünk a táplálkozásunkra, holnaptól sportolunk rendszeresen, holnaptól ledobunk pár kilót. És eljön a holnap - mert mindig eljön -, roppant nagy a lelkesedésünk, belevágunk a kő kemény fogyókúrába, aztán eljön a szerda. Éhesek vagyunk és a mérleg nyelve csak nem mozdul arra, amerre szeretnénk.
Hasonlóképpen fogtam én is néhány kiló leadásába ez előtt éppen öt évvel, amikor beültem az aktív egyetemi évek után az íróasztal mögé, és azon túl, hogy elkezdtem szépen itt-ott párnásodni, állandóan eszegettem volna és fele annyi időm sem jutott a sportra, mint korábban.
Legelőször minden nap fél 6-ra jártam edzőterembe, de a negyedik napon - azon túl, hogy kb. semmit nem tudtam a teremben hatékonyan csinálni, hiszen hulla fáradt voltam - szinte az egész munkanapot végigálmodtam. Vagyis zombiként ténferegtem és próbáltam tenni a dolgomat. A következő reggelen eljött az idő, hogy képtelen voltam felkelni. Nem baj, - gondoltam - majd este elmegyek gyúrni. Így is lett. De mivel hatig dolgoztam, annak ellenére, hogy rohantam láncaimat letépve, így is csak fél hét után tudtam ráállni a kardió gépre. Csak 20 percet dolgoztam rajta és mindössze 40 percet erősítettem, de az már barátok között is közel este 8. Ezután letusolni, hajat szárítani, összecuccolni és hazaérni - további kb. fél óra alsó hangon. És addigra persze farkas éhes voltam, hiszen kvázi délután három óta nem ettem semmi, mert sem időm nem volt a munkában, sem pedig edzés előtt nem akartam bepakolni. Ezért otthon, bár igyekeztem lájtosra venni a figurát, mégis csak kellett ennem valamit és akkor már háromnegyed 9 körül járt az idő. Párommal nagyjából 5 mondatot tudtam váltani és már dőltem is be az ágyba. Reggel pedig a rohanás újra, mert hogy este már nem készítettem össze semmit másnapra, olyan fáradt voltam. És ezt minimum heti 3-szor meg kellett csinálnom ahhoz, hogy valami foganatja legyen a dolognak. Emellett persze még igyekeztem futni is járni, mert az volt számomra a nagy szerelem. És sajnos erőfeszítéseim ellenére sem nagyon változtak a dolgok, hiszen még így is fele olyan aktív voltam, mint a tanulás évei alatt. Három hét után persze azért kezdtek kimaradozni az edzések és fél év alatt eljutottam oda, hogy a torna dvd, amit korábban nem tekintettem teljes értékű edzésnek és a lájtosabb napokon használtam csak, már komoly kihívást jelentett.
Talán sokak számára ismerős a kép és a példám. Teljesen el voltam keseredve, hogy ez most már mindig így lesz és igyekeztem a koromra (ekkor 24 éves voltam) fogni a testem változását. A lemondás és feladás azonban nem az én asztalom. Elhatároztam, hogy kitalálom a magam módszerét. Olvastam, bújtam a Netet, a fitnesz magazinokat (melyeket feltétlenül válogassatok meg, ha erre adjátok a fejeteket, ugyanis hemzsegnek a nagyobbnál nagyobb butaságok a lapjaikon - ez persze csak saját vélemény), és végül rájöttem, csak akkor van esélyem, ha minimalizálom az edzésidőt, és akárhogy is nem tetszik, korán reggel végzem el a tréninget. Na de hogyan lehet tömöríteni mondjuk másfél óra munkát 20-30 percbe úgy, hogy kardió is legyen, erősítés is legyen, kihívás is legyen, de azért meg is tudjam csinálni. Két módszert találtam erre, ami három. Az első és legfontosabb az intervallum edzés, ami azt jelenti, hogy rövid ideig tartó magas intenzitású kardió munkát végzünk maximum terhelésen, amit egy könnyebb kardió szakasz követ. Azonban a könnyebb kardió szakaszt kicserélve erősítő gyakorlatokra még rövidebbé válhat az edzés idő és két legyet ütünk egy csapásra. Na de ahhoz, hogy a pulzusunk a megfelelő tartományban pörögjön erősítés közben is, mit tehetünk? Egy megoldás van, nem fél literes PET palackkal kell dolgozni, hanem komoly, már-már túl nehéz, azonban a helyes kivitelezéshez még megfelelő súlyú súlyzókkal. És így a pulzusunk is fent marad szépen. A harmadik, plusz egy elvet pedig úgy tudtam érvényesíteni, hogy előkotortam a gimnasztika könyvemet és régi, korábban a katonaságnál használt pofonegyszerű gyakorlatokat is beletettem az erősítő szakaszba. Ilyen például a négy ütemű fekvőtámasz is, amit sokszor láthattok az edzéseimben. Minden nap dolgoztam a testemen, és heti két hosszú kardiót is beiktattam rendszerint délután, ez pedig vagy futás volt, vagy Spinning - kedvemtől és az időjárástól függően. Féltem, hogy nem működik, hogy változás helyett majd gyarapodnak a párnácskák tovább. Sokat változtattam még az életmódomon. Bicóval vagy gyalog jártam munkába, rengeteg vizet ittam és kilőttem az étkezésemből a krumplit (amit egyébként nagyon szeretek bármilyen formában), a rizst, a kenyeret, bár azt mondhatom, ezeket már hosszú ideje alig-alig fogyasztottam. Gyalog mentem fel a hetedikre, ahol laktam akkoriban, naponta legalább 2 liter szénsavmentes ásványvizet megittam a "lájtkóla" és savas víz helyett, ami növeli az étvágyat a gyomorsav emelő hatása miatt (legalábbis én így tapasztaltam). És persze teáztam sokat. A kávéról nem tudok lemondani a mai napig, egyedül csak indokolt orvosi diagnózis miatt. A reggeli edzés lassan az életem részévé vált. És ha azt gondolnánk, hogy kitaláltam a spanyol viaszt, hát sajnos nem. Igen népszerű ez a fajta edzésmódszer, csak valahogy eddig a nagyközönséget elkerülte. Talán azért, mert tényleg nagyon kemények az edzések, nincs üres járat és komoly önfegyelem, önismeret és önkontroll kell hozzá, hogy ostorozó hajcsár hiányában is képes legyél a maximumon tekerni. De azt kell mondanom, hogy ezzel az edzésmódszerrel és életmódváltással olyan eredményt tudtam elérni, amilyet korábban az edzőtermi edzésekkel még így, gyermekáldás után és egy kis babóca mellett is. Hiszem, hogy ezt az életmódot fent tudom tartani később is, mikor majd még inkább megszaporodnak a tennivalók.
De ez, amit a TestszobRász edzések kínálnak Neked egy olyan lehetőség, amivel luxus nem élni. Tudom, hogy nehéz változtatni. Sokan mondják, icipici lépésekben kell váltani. Én azonban azt mondom Neked, kedves sorstársam, ne várj holnapig. ma tedd meg az első pici lépést, és holnaptól sprintelj az új életmód pályáján, vissza se nézz! Mert olyan csodát tudsz kihozni magadból, amiről mindig álmodtál, ha van benned egy kis akarat, némi kitartás és egy csepp fanatizmus.
És miért ne lenne?! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése